Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2010

Dr. Böszörményi László - Siváková Emese - ifj. Böszörményi László

A szezonális hőtároláson alapuló szoláris távhőellátó rendszerek fejlesztésének távlatai

Dr. Böszörményi László

egyetemi docens
Kassai Műszaki Egyetem

Siváková Emese


Kassai Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar

ifj. Böszörményi László


Kassai Műszaki Egyetem, Építőmérnöki Kar, Szlovákia

A harmadik évezred küszöbén az emberi civilizáció fejlődésének egy eléggé kritikus szakaszába lépett. A rohamosan növekvő számú emberiség az élet minőségével kapcsolatban támasztott egyre növekvő igényének kielégítése érdekében a természeti erőforrások kimerülésének folyamatát oly mértékben felgyorsította, hogy a fejlődés fenntarthatósága az emberiség legnagyobb globális problémái közé került. A fenntartható fejlődés fogalma a Brundtland-jelentésből vált világszerte ismertté. Eszerint ez a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.

A kimerülő természeti forrásokból származó anyagok nagy része (pl. fémek, építőanyagok) a felhasználás után viszszaforgatható. Ezzel szemben a fosszilis energiahordozók az energiatartalmuk kihasználása után legföljebb környezetszennyezést okoznak a Föld tartalékainak rohamos csökkenése mellett. Következésképpen a fosszilis energiaforrások észszerű kihasználása a fenntartható fejlődés egyik alapvető követelménye, de a rajtuk alapuló energiaellátás fenntarthatósága a legtakarékosabb felhasználás esetében is időben erősen korlátozott. A kőolaj és földgáz készletek a leggyakoribb becslések szerint már ebben az évszázadban kimerülnek. Ismerünk ugyan valamivel optimistább előrejelzéseket is, de ez semmit sem változtatat azon, hogy az emberiség történelmileg nagyon rövid időn belül szembesül a fosszilis energiahordozók készletei kimerülésének kellemetlen tényével.

A tartósan fenntartható energiaellátás csak a kimeríthetetlen energiaforrásokból lehetséges, ezért az energiahordozók ésszerű kihasználása alatt nemcsak az energiaigények csökkentését és az energiaellátás hatékonyságának növelését kell érteni, hanem a fosszilis energiahordozók helyettesítését is mindenütt, ahol ez műszakilag kivitelezhető és gazdaságossági szempontból elfogadható. Ezt természetesen nem lehet megoldani egyik napról a másikra. Hosszú évtizedekig tartó bonyolult folyamat lesz. Ennek jelenleg abban a kezdeti stádiumában vagyunk, amelyben alternatív megoldásként a megújuló energiaforrások jönnek számításba. Ezek közé soroljuk a napenergia egyes formáit és a geotermikus energiát, ami a szó szoros értelmében nem megújuló, mert a napenergiához mérten a készlete eléggé jelentéktelen, de így is jóval meghaladja a fosszilis energiahordozók potenciálját.

A megújuló energiák versenyképessége a jelenlegi gazdasági környezetben aránylag gyenge. A felhasználásuknak viszont több vitathatatlan előnye van (a környezetterhelés csökkentése, a külkereskedelmi mérleg és az energiaellátás biztonságának és megbízhatóságának a javítása, valamint a hazai foglalkoztatottság növelése), amelyek a piaci körülmények között nem érvényesülnek elég hatékonyan. Ezért támogatásuk az állami, regionális és helyi energiapolitika által kétségtelenül indokolt. A támogatás mértékének és kedvezményezettjeinek kiválasztásánál nagyon körültekintően kell eljárni, hogy minél közelebb kerüljünk az EU ismert, teljesíthetetlennek tűnő, de ennek ellenére elfogadott 3 x 20%-os célkitűzéséhez a piaci viszonyok túlzott elferdítése nélkül.

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!