Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2018

Dr. Both Balázs - Dr. Goda Róbert PhD

Négyszög befúvó oldalarányának kapcsolata a légvezetési rendszerrel

Dr. Both Balázs

egyetemi adjunktus
BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

Dr. Goda Róbert PhD

egyetemi adjunktus, laborvezető
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar, Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék

Bevezetés

A négyszög keresztmetszetű befúvószerkezetek igen elterjedtek a légtechnikai rendszerekben, ami egyrészt belsőépítészeti, esztétikai okokkal magyarázható, másrészt pedig áramlástechnikai szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek. A négyszög befúvók egyik gyakran alkalmazott típusa a rés, amely lehet egy-, két-, három-, esetleg négysoros kivitelű. A résbefúvó oldalaránya a szerkezet hosszának és szélességének a hányadosa, ami fontos tervezési paraméter. A változó oldalarány hatással lehet a helyiségbe vezetett szellőztető légsugárra és a légsugár által a tartózkodási zónában kialakított áramlásra is. Cikkünkben egy kisterű irodahelyiségben vizsgáljuk az egysoros résbefúvó szerkezet oldalarányának hatását egy érintőleges légvezetési rendszerre.

A kisterű irodahelyiség, mint a zárt terek egy típusa, igen elterjedt világszerte. Éppen ezért nem meglepő, hogy több hazai, illetve nemzetközi európai szabvány ad meg irányértékeket a belső levegő komfort tervezéséhez kisterű irodákra vonatkozóan. A komfort kifejezés egyszerű, ugyanakkor rendkívül komplex jelentéssel bír, amely magában foglalja a belső levegő minőségét, a hő- és huzatérzetet, az akusztikát, a világítást, vagy akár a belső építészet esztétikáját is. Légtechnikai szempontból a huzatérzetnek nagy jelentősége van, hiszen meghatározza a szellőztetett helyiségben tartózkodók egészségi állapotát, munkavégző képességét, valamint az épület energiafelhasználását is. A huzatérzetre számos fizikai, fiziológiai tényező gyakorol hatást. Épületgépészeti, pontosabban fogalmazva légtechnikai szempontból a három legjelentősebb komfortjellemző: a levegő időbeli átlagsebessége, az átlagos légsebesség időbeli ingadozása és a légsebesség módusza (leggyakrabban előforduló értéke). Jelenleg a legtöbb szabvány a helyiség teljes tartózkodási zónájára határozza meg a légsebesség és turbulencia-fok javasolt értékeit, figyelmen kívül hagyva a zóna egyes részeit, illetve a befúvási jellemzők légsebességre gyakorolt hatását. Mindezek a hiányosságok kijelölik azokat a kutatási célkitűzéseket, amelyek megvalósításának eredményeiből jelen cikkben szeretnénk néhányat bemutatni. A kutatásaink során kapott eredmények hozzájárulhatnak a huzatkomfort pontosabb tervezhetőségéhez.

A levegő mozgás és a tartózkodási zóna komfortjának összefüggése

A megfelelő belső levegő komfort biztosítása ma már alapvető követelmény az épületek átadásakor-átvételekor. A huzathatás az egyik legzavaróbb diszkomfort tényező, amely amellett, hogy egészségügyi kockázatot rejt, növelheti az épület energiafelhasználását a megemelt belső hőmérséklet révén. A helyiségben várhatóan kialakuló huzathatás becsülhető az Európában alkalmazott és elfogadott Fanger-féle huzatmodellel. Ennek alapján a huzathatással várhatóan elégedetlenek százalékos aránya az alábbi összefüggéssel számítható az ISO 7730 szabvány szerint:

 

A cikk teljes terjedelmében lapunk 2018/11-es számának nyomtatott változatában található meg, illetve pdf-formátumban is letölthető (előfizetőknek korlátlanul, regisztráltaknak viszont havonta csak egy alkalommal!).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!